Cikkek - Építőipar, Karbantartás

Sellakpolitúrozási tecnológia bútorasztalosoknak 1. rész

A cellulóz-nitrát-lakkot a restaurárorok soha nem alkalmazzák, ez a sellakpolitúrral való kísérletezés egyik iránya.

1. fényezendő felület beeresztése, előzetes kezelés és csiszolás.

Miután a felületet letisztítottuk, csiszoltuk, és a fát pácolni akarjuk, akkor előpácolunk. Ha a pác teljesen megszáradt, finom csiszolópapírral szálirányban könnyedén csiszoljuk, utána kikeféljük a port a pórusokból.

Ezután sűrű politúrral vagy híg cellulózlakkal bevonjuk az alapot. Ennek célja az, hogy a fa olajozáskor ne vegyen fel túl sok olajat, ami később kiüthet. A politúrral való behúzással a fát ismét feldurvítjuk, azért azt újra csiszolni kell.

E célból a felületet ásványolajjal vagy csiszolóolajjal beolajozzuk, majd finom üvegpapírral és parafatömbbel jól átcsiszoljuk. A felesleges olajat a felületre szórt finom fűrészporral ledörzsöljük, végül ronggyal minden piszkot eltávolítunk.

Régi és jól bevált módszer a felületet finom habkőporral és tiszta lenolajjal csiszolni, így nemcsak egyenletes, sima felületet nyerünk, hanem egyúttal megtöltjük a fa még nyílt pórusait a politúrból, olajból és falisztből keletkező masszával. Utána száraz ronggyal letöröljük, majd spiritusszal és habkőporral itatott ronggyal jól bedörzsöljük, hogy a felületről a csiszolatpiszkot eltávolítsuk.

A tüzesítés célja, hogy a fény a fa pórusainak mélyére behatoljon. Főleg a dió-, a mahagóni- és a paliszanderfát tüzesítik. Tüzesítésre alkalmasak a száradóolajok és az olajlakkok.

Kispál Sándor bútorasztalos mester